Szabadka és környéke

A város a Szerb Köztársaság és Vajdaság Autonóm Tartomány északi részén terül el, a Magyar Köztársasággal határos. A várostól északra elterülő vidék homokos, a déli részen löszös. A város körül több tó van, közülük legnagyobb a Palicsi- és a Ludas-tó. Az éghajlat kontinentális, meleg nyarakkal, igen hideg telekkel és erős szelekkel.

A város távolsága a horgosi határátkeltől 30, Kelebiától 12, Belgrádtól 180, Budapesttől 200 km. A városban 100.000, a hozzá tartozó településekkel együtt pedig mintegy 150.000 ember él.

Szabadka városon kívül több nagyobb település tartozik hozzá, ezek: Királyhalma (Bácsszőlős), Dušanovo, Bajmok, Csantavér, Györgyén, Hajdújárás, Kelebia, Mérges, Kisbosznia, Mišićevo, Újzsednik, Palics, Nagyfény, Ludas, Felső- és Alsótavankút. 

Az írásos források Szabadkát először 1391-ben említik egy bírósági per kapcsán, amikoris elítéltek egy Augustin nevű szabadkai embert. A település nyilván már régebb óta létezett. A vidékünkön már 3.000 éve laknak emberek. A város 1918. decemberében a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz került, hivatalosan 1920-ban csatolták el Magyarországtól. 

Lakossága igen vegyes eredetű: szerbek, magyarok, németek, szlovákok, bunyevácok, görögök… telepedtek benne meg. Szabadka gyakran cserélt gazdát és nevet. Az 1391-ben említett Zabatka elnevezéstől kezdve a századok folyamán több mint kétszáz elnevezése, névváltozata volt: Szent-Mária, Maria-Theresiopolis, Maria Theresienstadt, Szabadka és Subotica.

Szabadka elhelyezkedése
Szabadka elhelyezkedése
Szabadkai utcarészlet
Szabadkai utcarészlet

A szabadkai főtér arculatát az 1912-ben átadott Városháza határozza meg. A Városháza körül park, szökőkutak és egy nagy tér található. Itt helyezkedik el a Népszínház épülete, amelynek átépítési munkálatai folyamatban vannak. A tér keleti oldalán található a Városi Könyvtár épülete. Szembetűnő az épület erkélye, amit két atlasz tart a hátán. A tér közepén található Jovan Nenad cár (Cserni Jován) szobra, valamint a város két gyöngyszeme, a Zöld-szökőkút (1985) és a Kék-szökőkút (2001). Mindkét szökőkút Zsolnay-kerámiából készült ugyanúgy, mint a város szecessziós épületeit díszítő csempék és cserepek.

Szabadka nyilvános emlékművei a város történelmi és művelődési múltját idézik. Hűség emlékmű. Savo Halugin szabadkai szobrászművész Fészek madarakkal című alkotását 1994-ben állították fel annak a 25 szabadkainak az emlékére, akik az 1990-es évek elején, a Jugoszlávia szétesésekor kitört háborúban életüket vesztették.

A város felszabadításáért (1912-1918) elesettek emlékműve. 1925-ben állították fel, 1944-ben megrongálódott, 1955-ben eltávolították, majd 1993-ban ismét felállították a Műszaki Középiskola előtt, közel ahhoz a helyhez, ahol valamikor volt.

A Zentai úti temetőben találjuk az 1944-ben kivégzett szabadkaiak emlékére felállított emlékművet.

Kosztolányi Dezső (1885-1936), költő, író, műfordító. Szobrát, Szarapka Tibor szobrászművész munkáját, a Gimnázium mellett állították fel.

Az elesett harcosok és a fasizmus áldozatainak emlékműve a legnagyobb ilyen létesítmény a városban, 1950 és 1952 között készült Torna Rosandié szobrászművész műhelyében. A Fasizmus áldozatainak terén, az Ávilai Szent Teréz-székesegyház közelében áll.

Ávilai Szent Teréz-székesegyház (Nagytemplom) 1773 és 1798 között épült. Kaufmann Fernc pesti építész barokk stílusban tervezte. A minkálatok során azonban a terven változtattak, később még több alakalommal felújították és átalakításokat végeztek a templomon, amelyet Ávilai Szent Teréz (1515–1782) spanyol karmelita szerzetes nővérről neveztek el, aki a női szerzetesrend reformátora és író is volt. A templom hossza 61, szélessége 26, a hajó magassága 18, a tornyok magassága pedig 64 méter. 

A 19. század végén az épület az alapoktól a tetőig megrepedt, amit megállítottak ugyan, de a falrepedés látszik. Az első orgonát 1801-ban szerelték fel, a jelenlegit – amely sorrendben a harmadik – 1979-ban gyártotta a pécsi Angster cég. A székesegyházban időnként orgonahangversenyeket tartanak. Az első harangot 1798-ban helyezték el a toronyban, ezt azonban 1916-ban, mint akkoriban más templomok harangjait is, leszerelték, és hadi célokra használták fel. A jelenlegi hat harangot 1926-ban a szlovéniai Ljubljanában öntötték. A nagyharang súlya 3.670 kg, és csak a legnagyobb ünnepeken és kivételes alkalmakkor szólaltatják meg.

Ez a harang a legnagyobb az országban. Az Ávilai Szent Teréz-székesegyház kiemelt műemlék.

A szabadkai Zsinagóga, amely a szecesszió ún. magyar változatában a budapesti Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján 1902-ben épült, egyike a legszebb ilyen létesítménynek. Tervük korábban Szegeden, egy pályázaton felvásárlási díjat kapott. 

A szabadkai zsidóság elfogadta és támogatta a javaslatot, hogy ennek a tervnek alapján építsék fel az imaházat, amely – merész építési megoldásaival, Róth Miksa stilizált üvegfestményeivel – a legszebbek közé tartozik a világnak ezen a részén. A világörökség jegyzékén is szerepel. Felújítása évek óta tart. A Zsinagóga kiemelt műemlék.

A Ferenc-rendi szerzetesek (barátok) temploma és rendháza. A Szent Mihályról elnevezett Ferenc-rendi szerzetesek temploma 1730 és 1736 között épült, az egykori szabadkai vár helyén, részben annak épületanyaga felhasználásával, Kayer Mátyás budai mester tervei alapján, majd a munka folytatását Szax Zakariás szegedi mester vette át, s ő építette a rendházat is. A második torony és az épületegyüttes jelenlegi kinézete Aigner Sándor budapesti építész munkája nyomán alakult ki 1907-ben és 1908-ban. A rendház részét képezi a fekete Boldogasszony-kápolna, melynek oltárképe 1692-ből ered, amikor a bunyevácok idetelepedtek. A ferencesek 1751 óta vezetik évkönyveiket, amelyek a város történetére vonatkozójelentős dokumentumok. Az orgonát 1904-ban Bibert József építette. A négy harang 1925-ból való, a szlovéniai Mariborban öntötték őket. A legnagyobb harang súlya 2.300 kg. A templom és a rendház kiemelt műemlék.

Rókus-kápolna, vagy a fogadalmi kápolna eredetileg 1738-ban fából épült, a nagy pestrisjárvány )valójában kolera) megszűnésének örömére. Többször is felújították. Jelenlegi homlpkzata 1884-ban alakult ki és neoreneszánsz stílusú, Macskovics Titusz tervezte. Itt van Szabadka legrégibb harangja, amit Szucsics Lukács városkapitány a török elleni háborúból hozott magával. Súlya 15 kg, és csak minden év augusztus 16 és 23-a között, a reggeli órákban kongatják. A Szent Rókus-kápolna harangja kiemelt műemlék.

Krisztus mennybemenetele pravoszláv templom Szabadka szerb ortodox temploma az egykor körülsáncolt város legmagasabb pontján épült, feltehetően 1723 és 1726 között. Erről tanúskodik a legrégibb síremlék 1726-ból, amely a templomkertben van. Többször fejújították, így 1766-ban és 1804-ban. Nagy átalakítást végeztek 1910-ben, amikor új torony épült és új ikonosztaziont állítottak fel, amelyet Bécsben festett a cseh Johann Lukesch. Az itteni korábbi ikonosztaziont a Szent Dimitrijéről elnevezett sándori templomnak ajándékozták. A múlt század ötvenes éveiben kitűnt, hogy ezt az oltárképet korábban festették, s a szerb barokk egyik remekműve, szerzője ismeretlen. Négy harangját, melyeket a szabadkai Ferum harangöntödében készültek, 1924-ben helyezték el a toronyban. A templom műemlék.

A szecesszió városa. Szabadka a 19. század utolsó évtizedeiben és a 20. század elején fejlődött korszerű európai várossá. A gazdag földbirtokosok, gyáriparosok és kisiparosok, valamint az akkori ambiciókkal teli városvezetők és polgármesterek valósággal versenyeztek Budapesttel és más nagyvárosokkal, hogy azokhoz hasonlóan épüljön a város. A hagyományos akademizmust, a neoklasszicizmust és az eklekticizmust felváltotta egy új, európai, korszerű építészeti és művészeti stílus – a szecesszió. Ennek az új művészeti irányzatnak a meghonosítását Szabadkán a magyarországi szecesszió atyja, Lechner Ödön, valamint követői tették lehetővé: a budapesti Komor Marcell és Jakab Dezső, akikhez a szabadkaiak közül Raichle J. Ferenc [rajhl] és Macskovics Titusz csatlakoztak. Stilizált népi motívumokkal, virágornamentikával, kovácsoltvas-szerkezetekkel, színekkel és kerámiával díszítették fel a várost. Megálmodott terveiket a helybéli iparosok tökéletesen megvalósították. Az új létesítmények: a Zsinagóga, a Raichle-palota, a Városháza, valamint a palicsi látványos épületek: a Víztorony, a Vigadó, a Zenepavilon, a Női Fürdő, a több tucatnyi magánépület és műemlék Szabadkát a leglátványosabb szecessziós építészetiörökségű városok sorába emelték.

Raichle-palota Szabadka
Raichle-palota

Szabadka felett a legnagyobb és a leglátványosabb palota dominál: a Városháza, amely a város történetében a harmadik ilyen rendeltetésű épület ezen a helyen. Ilyen városháza sehol másutt nincs. Nagyságával és szépségével bizonyítja a régi kor elhatározottságát, hogy várost építsenek és annak polgárai legyenek. 1908 és 1910 között épült és még két évig csinosították. A város vezetői, Bíró Károly polgármester vezetésével, a szükséges pénzt a parlagon hagyott földek és homokos terület értékesítésével biztosították. Ezért maradt fenn a mondás, hogy a Városháza Szabadkán a homokból épült, de nem a homokon. Komor Marcell és Jakab Dezső műépítészek tervezték, eredetileg barokk stílusban. A pályázaton első helyet kiérdemelt tervüket később az akkor korszerű európai szecesszió magyaros változatára módosították. Erdélyi motívumokat használtak fel megannyi tulipánvirág stilizálásával. A Városháza mesteri összefonódása a kisiparnak és a művészetnek. Magassága 76, hosszúsága 105 és szélessége 55,5 m. A Kilátó terasza 45,5 m magasságban van. Az épület 5.838 m² területet foglal el. A Polgármesteri Hivatalnak, a közigazgatási szerveknek, az Adóhivatalnak, a Községközi Műemlékvédő Intézetnek ad otthont. Dísztermében értekezletek, hangversenyek, házasségkötések zajlanak. A földszinten üzletek, képtár, vendéglátó és ügyviteli helységek vannak.

A Ludasi-tó, amely tizenkét kilométerre van Szabadkától a Horgosi (Szegedre vezető) út mellett, az esők, valamint a beleömlő Körös-patak vízgyűjtője. 328 hektáron terül el. Általában nem mélyebb egy méternél, de vannak részek, ahol a két métert is eléri. Közelében van Hajdújárás, amely boráról, Királyhalom, amely almájáról nevezetes, valamint Nosza és Ludas. A terület már a kőkorszakban lakott volt, amit régészeti leletek bizonyítanak.

Ludast az okmányok először 1335-ben említik. A tó és környéke, mintegy 800 hektár, az 1977-es Ramsari Nemzetközi Egyezmény alapján természetvédelem alatt áll, minthogy a védett madarak költő-, pihenő- és szálláshelye. Itt van az ökoturizmus központja: az iskola a természetben, a ritka növények és madarak megfigyelő- és kutatóállomása a Rókatanyán és a Halászcsárdánál.

Turisztikai programok várják a látogatókat, akik megismerkedhetnek a falusi építészettel, a Rózsa Sándorról- a tó szigetét róla nevezték el-, ismert betyárról szóló mondákkal. Ebben a festői környezetben van az Arena Zabatkiensis Borrend központja és néhány vendéglátóipari létesítmény.

Hajdújárás-Nosza településen, a Ludasi-tó keleti partján van a Rókatanya, amely múzeumnak is mondható. Valamikor egy Róka nevű ember élt itt, aki csónakkal vitte-hozta az embereket a tó nyugati partjára, amikor a ludasi templomba mentek. Most a tó, a természet és a madárvilág szerelmeseinek, vidám társaságoknak a találkozóhelye.

Palics, a fürdőhely és a tó, hét kilométerre, keletre van Szabadkától, a Horgosi (Szegedre vezető) út mellett. Nyugati része a város Zentai úti kapuját érinti. A tó területe 5,7 négyzetkilométer, mélysége mintegy két méter. A vízben levő algák miatt zöld színű. A homok és a lösz határán keletkezett, és nevét az egykori Paly puszta alapján kapta. Valamikor sós volt a vize, ami arra enged következtetni, hogy a Pannon-tenger maradványa. A XVIII. században szódát termeltek ki belőle. Több monda van a keletkezésével kapcsolatban. Az egyik szerint egy Pál nevű pásztor kutat ásott, hogy itathassa nyáját, s a feltörő viz elöntötte a völgyet.

Pál pásztor után a Palígo Palus (helyesen: Piligo) nevet kapta. Ilyen néven említik először egy 1690-es dokumentumban is. Más monda szerint a tó a 81 éves Rózsa Dániel és családtagjainak a könnyeiből keletkezett, akiket Pálics szomszédja bevádolt, hogy boszorkányokkal működik együtt. Minthogy a víznek gyógyhatást tulajdonítottak, 1845-ben létre hozták a fürdőt. A XIX. század közepén parkosítottak, felépültek a szállodák, később a gazdag szabadkaiak nyaralói.

Palics sorsa mindig Szabadkához kötődött. Így volt ez 1912. szeptember 15-én is, amikor a városban átadták rendeltetésének a szecessziós Városházát, a fürdőhelyen a szép létesítményeket, a Víztornyot, a Vigadót, a Zenepavilont és a Női fürdőt.

A tó tragédiája 1971-ben következett be, amikor a viz biológiai és vegyi egyensúlya annyira megbomlott, hogy élővilága elpusztult. Az évszázad akciójának nevezett nagy és összetett munkával, a város szennyvizének tisztításával és más intézkedésekkel sikerült újraéleszteni és megtartani.

Palics épitészetével és hangulatával Európa legfényüzőbb fürdő- és nyaralóhelyeire emlékeztet.

Galleria Hotel ****, 10 lakosztály, 78 szoba, 156 fekhely Corvin Mátyás u. 17. Felszereltség: 3 étterem, aperitif bár, 6 konferenciaterem, pénzváltó, garázs, terasz panorámakilátással

 

Patria Hotel ****, 200 szoba, 392 fekhely; B. Nusić u. sz. n. Felszereltség: étterem, aperitif bár, 2 konferenciaterem, wellness központ, konditerem, szauna, kávézó és cukrászda, kaszinó, pénzváltó, parkolási lehetőség

Patria Hotel
Patria Hotel

Gloria Hotel ****, 20 szoba, 31 + 10 fekhely Dimitrije Tucović u. 2, Felszereltség: szállodai étterem (80 férőhelyes)

 

PBG Hotel ***, panzió, 22 szoba, 54 fekhely; Harambasić u. 19, Felszereltség: étterem, kávézó, parkolási lehetőség, tárgyalóterem (20 férőhelyes), pénzváltó

 

Majur Villa ****, 20 szoba, 40+l0 fekhely; Kelebia sz. n. Felszereltség: konferenciaterem (100 férőhelyes), négycsillagos étterem, edzőterem, szauna, fedett uszoda, relaxációs masszázs, rekreációs lovaglás és fiákerezés a közeli méntelepen